Szabadság miatt zárva

Igen, ezt kellett volna kiírnom még a hét elején, de nem tettem :) Hétfőn intéztünk sok mindent, kedden lementünk Angyaliszigetre, pénteken (tegnap) hazajöttünk, és még mindig van egy teljes hétvége. Rakok ide egy képet.

Egyébként ha már szóbajött: Angyalisziget egy kis sziget a ráckevei Kis-Dunánál, tehát ez egy holtág. Egyik oldalról a Csepel-sziget, másik oldalról pedig a Duna-Tisza köze, azaz a “pesti oldal” fogja közre. Itt van nekünk egy telkünk, amit még a nagyszüleim vettek kb. 60 éve. Mi Angyalinak vagy Ráckevének hívjuk, pedig igazából Kiskunlacháza-Dunaparthoz van a legközelebb. Akit még mindig érdekel a téma, az nézelődhet Google Mapsen.

Gyors és rövid hírek:
 - Linda mindenféle élősködőket hozott haza a bundájában, tegnap órákon keresztül keféltem (a szó szoros értelmében), aztán volt fürdetés, és Regi egy csipesszel nekiesett, majd karanténba helyeztük. A mai nap fő feladata valamilyen vegyszer beszerzése, ami megöli a maradék parazitakolóniát.
 - Mintegy fogadalom gyanánt leírom, hogy ma sövényt vágok, füvet nyírok, és hasonló farmerdolgokat teszek.
 - Kijelenthető, hogy korábbi jóslatommal ellentétben mégsem volt nagy zuhé tegnap. Ennek örülök, a tűzijátékot viszont még tévében sem néztük.

Mi van, mi van, mi van?

Az elmúlt héten és ezen a héten sincs túl sok unalom errefelé, mindenféle szabadságok miatt hétköznap napközben (hétköznapközben) van mit csinálnom. Hétvégén voltunk Gödön, és holnap is megyünk majd ki. Tegnap találkoztam Zsoltival, Gerivel, Ricsivel, Dénessel, Petivel, azaz gimis osztály- és évfolyamtársakkal, és hogy egy élő klasszikust idézzek, “megittuk egy fél sör fél habját”. Jó volt dumálgatni, jó az, ha így, két évvel a tízéves érettségi találkozó előtt is még le tudunk ülni szépen egy kocsmában.

Jövő héten szabadságon leszek, egy egész hétig, ami a pénteki augusztus 20-ának hála csak négy munkanapot jelent. (Szerintem a fél iroda is erre bazíroz, üres lesz az office.) Utána meg már mindjárt itt a szeptember, akkor is lesz még egy hosszú hétvégézés, aztán pedig indul a suli. Egyelőre négy tárgyat tudtam felvenni, ez tizenkevés kredit így, kell még mellé pakolni kettőt-hármat, és akkor gyakorlatilag végeztem az alapképzéssel. (A szakirányt meg beakkreditáltam félig.)

FMI (for my info) jelleggel akkor tehát ezek a tárgyak vannak az alapképzésből:
* Gyártástechnológia alapjai
* Terméktervezés
* Feldolgozóipar
* Controlling
* Számvitel

A szakirány műszaki moduljából elvileg ez van vissza:
* Energetika
* Ökologikus műszaki konstrukciók
* Automatizálás
* Automatizálás labor

A gazdasági modul pedig ennyi:
* Projektmenedzsment
* Projektfinanszírozás
* Válság-és változásmenedzsment

Ez 41 kredit, és 15 még a szakdolgozat. Tehát jó lenne idén (= ebben a tanévben) végezni, azaz jövő nyáron diplomázni. Hup Laci Hup!

Mese a tibeti kefírgombáról és a kaukázusi kefírről

Kedves gyerekek, a mai posztban a háztartás legújabb lakójáról, a tibeti kefírgombáról (a továbbiakban: gomba) lesz szó. A gomba ránézésre úgy néz ki, mint egy ledarált karfiol, de nem nézni kell, hanem inni. Mármint nem a gombát, hanem amit csinál, ti. a gomba tejből kaukázusi kefírt állít elő. Egy hete kaptam egy kollégámtól (köszi, Balázs!), azóta szimbiózisban éldegélünk, én napi fél liter tejet adok neki, ő pedig reggelire ellát kb. 3-4 deci kefírrel. De elég a szavakból, lássuk a tetteket!

Ha tartani akarjuk a kronológiai sorrendet a szüret során, akkor nyilván a késztermékkel kell kezdeni: a csupor tele van a gomba és a kefír keverékével, szinte bugyog kifelé. Nincs szaga, de egy erős, jellegzetes kefíres illattal számolni kell. Én általában letakarom egy papírtörlővel, így nem annyira vészes, és nem is megy bele semmilyen állat.

A lefejtés során a bödönből egy hirtelen mozdulattal kiöntjük a bentlakókat egy szűrőbe, ami alatt a kefír felfogására szolgáló tál található. A lecsöpögtetés hatásfokát kanállal való nyomkodással javíthatjuk, így nem megy semmi sem veszendőbe.

Miután az utolsó csepp savót és kefírt is eloroztuk a gombától, jöhet a fürdetés. Folyó csapvízzel alaposan le kell öblíteni, hogy ne maradjon semmi se rajta. Ha egy kicsit nyálkás marad, akkor nincs gond, ez egy gomba, nem pedig karfiol, gombáéknál pedig ez simán belefér a higiéniába.

A gomba megy vissza a kiöblített befőttesüvegbe, a fotó kedvéért pedig összeáll kedves barátjával, a kefírrel. Az üveget is természetesen ki kell öblíteni alaposan, de annyira mosogatni nem kell. A gomba ilyenkor szemmel megmérhetővé válik, ilyenkor lehet látni, hogy mennyi is van belőle pontosan, mert a kefírtől megszívja magát.

Végül pedig felöntjük a gombát tejjel, hogy az üveg majdnem tele legyen. Keresni kell neki egy csendes kis helyet, hogy jó tibeti módjára el tudjon szépen meditálgatni magában. Tetejére mehet egy rongy vagy szalvéta, várni kell egy napot, és minden kezdődik előlről.

További tippek-trükkök-érdekességek:

  • Semmi sem lehet fémből, ami a gombával érintkezik. Műanyag tál, szűrő és kanál, befőttesüveg, vagy ezek bármilyen nemfém szinonímája (pl. fakanál) használható.
  • A gomba kb. két hét alatt a duplájára nő. Kommentekben lehet jelezni, ha valaki szeretne kapni belőle, mert akkor majd adok, ha lesz sok.
  • A tej lehet bármilyen, én próbáltam hideggel, meleggel; UHT-val, frissel; 1,5%, 2,8% és 3,5% zsírtartalommal, és nagyjából minden esetben hasonló kefírt kaptam.
  • A kész kefír a fenti képen savóval együtt látható. Aki ezt nem annyira csípi (egyébként a kefír csíp egy kicsit), az óvatosan vagy az üveg tetejének segítségével leöntheti a savót, így a megmaradó kefír sűrűbb lesz. Viszont a savó nagyon egészséges, így inkább a kettő együttes fogyasztását javaslom.
  • Lehet enni magában (ha sűrű), inni magában (ha híg), dzsemmel, gyümölcsökkel, müzlivel fogyasztani. Mivel ez se nem joghurt, se nem tej, hanem kefír, így fel kell rá készülni, hogy eléggé savanyú. Egy csokis müzli a szénsavas-savanykás-csípős kaukázusi kefírrel elég merész ötlet, én diós-mogyorós Vitalis-szal és nektarinnal próbáltam eddig.
  • A gomba a fentieket leszámítva annyira nem kényes, nyugodtan lehet nyomkodni a kefírrel való harc közben, leöblíteni bármilyen folyóvízzel jó (mondjuk 40°C alatt), egyébként meg amíg fehér színű és kellemesen taknyos tapintású, addig működőképes.

Még annyit zárszónak, hogy az ilyen ember-gomba szimbiózist nagyon szeretem, ha belegondolok, nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez a gomba a természetben hogy máshogy jutna tejhez, mint tőlünk; a kaukázusi kefír meg csak így gyártható. Ez a tökéletes csapatmunka, majdnem olyan jó, mint egy W. Sneijder – D. Milito összjáték.

Hazaút, ZRH és Svejc

Egy hetet késtem, de megígértem, hát itt van az utolsó “kvebeki” bejegyzés. Illetve talán nem is az utolsó, mert van még egy csomó videó, azokat is meg lehetne vágni. Majd meglátjuk.

A hazaút címszavakban: vasárnap dél körül indultam, a kvebeki reptér (ami a találó YQB névre hallgat) kellemes, igazán barátias hely volt, én ilyen kicsi és takaros repteret még nem is láttam. Ráadásul volt ingyen wifi, ezt mindenhol díjaztam. Montrealba az út rövid és gyors volt, kb. háromnegyed óra az egész. A montreali nemzetközi reptéren (ez a YUL) volt három órám, amit wifikereséssel és duty free shopok látogatásával töltöttem, ez utóbbiban több sikert értem el, mert az egyik helyen véletlenül csak az olcsóbb árucikket kellett kifizetnem, mert elszámolták magukat. Aztán jött a nagy repülés, ezúttal nem Lufthansával, hanem Swissairrel, de ez csak annyiban különbözött az odaúttól, hogy nem volt akkora szabadság a filmnézésben. CET szerinti reggel hat körül szálltunk le, a budapesti gépig volt még jó hat óra, így hát bevetettem magam a belvárosba – elmentem vonattal a főpályaudvarra, majd végigsétáltam a Bahnhofstrassén a Zürichi-tóig. Aztán átmentem egy hídon, és a Limmat túlpartján visszasétáltam a pályaudvarig. (A lenti videó itt készült.) Jó volt nézelődni kicsit, bár a végére az időeltolódás miatt (is) eléggé elfáradtam, és a gép indulásakor már eléggé zombiszerű voltam. Aztán du. 2-kor leszállt a gépem Ferihegyen, és hazaértem fél óra alatt. Vége.


A kedvesség csodát tesz

Még adós vagyok a kvebeki hazaúttal, illetve a zürichi városnézéssel, de addig is valami teljesen más.

Az elmúlt két napban két olyan dolog történt velem, amiket úgy sikerült elérni, hogy nem izomból vagy durván mentem neki az adott problémának, hanem kedvesen. És láss csodát, működik! :)

1.) Centrum Parkoló Kft.
Még májusban volt egy kis gondunk egy parkolással, amikor véletlenül rossz rendszámra parkoltunk SMS-ben. Emlékeztem, hogy Joseph “Angyalnap” Eaglecastler hasonló problémával szembesült, és egy esdeklő levél hatására a Centrum elállt a behajtástól. Nosza, gondoltam, egy kedves e-mail nekem simán megér 12.000 forintot (ennyi lett volna a büntetés), és írtam is nekik.

Tisztelt Cím!
A mai napon kaptam meg fizetési felszólításukat (ikt. sz.: …, hiv. sz.: …).
Kérem szíves eltekintésüket a fenti összegtől, mivel az adott időpontban érvényes parkolást eszközöltem, csak sajnos egyetlen karaktert elrontottam a rendszámban.
(…)
Rendszám: …3.. – rossz, …8.. – helyes.
(…)
Valószínűleg tudják ellenőrizni, hogy korábban többször is parkoltam e mobilszám terhére.
Segítségüket és megértésüket előre is köszönöm!

Tisztelettel:
Markert László András

És erre tegnap jött egy ilyen válasz.

Tisztelt Ügyfelünk!
Hivatkozással a …8.. forgalmi rendszámú gépkocsi … számú felszólító levélre megküldött panaszára, az abban foglaltak kivizsgálásra kerültek, és az alábbiak szerint tájékoztatjuk.
Panasza – kivételes eljárás keretében – elfogadásra került, így fenti hivatkozási számon hátralékot nem tartunk nyilván.
Tisztelettel
Centrum Parkoló Rendszer Kft.
Ügyfélszolgálat

Mit ne mondjak, örültünk nagyon. Vannak még csodák. Itt és most ne beszéljünk arról, hogy miért is kell parkolási díjat fizetnem a Centrumnak.

2.) Pizza Itt All Ia
Tegnap este rendeltünk tőlük, és volt némi probléma a nyugtával, amit kaptunk, konkrétan 200 forinttal többet kértek, mint kellett volna. Gondoltam, nem ezen múlik, de azért csak jelzem, hogy ez nem volt szép, írtam nekik Netpincéren a megrendeléshez egy ilyet.

A Netpincéren a … akciós volt (890), mégis a a teljes árat kellett fizetnem (1090). (…) a szállítási díj nem került rá a számlára.

Ma csörög a telefonom, a Netpincértől hívnak, hogy mi a stájsz. Elmeséltem, megértették, megkérdezték, hogy kiadhatják-e a nevemet/telefonszámomat az étteremnek. Mondtam, hogy miért is ne. Két perc múlva csörög újra, az Itt All Iától hívtak, elnézést kértek többször, mondták, hogy majd kapok bónusz üdítőt leközelebb. Én meg mondtam, hogy nincs semmi baj, köszi, rendben. És mindenki boldog volt.


És hogy a fejlécben álló embertől is legyen itt egy idézet:
“Karma: do good things, and good things happen to you!”

Le Moulin à images, azaz a Képmalom

Ma este megtekintettem a másik nagy, ingyenes kvebeki nevezetességet, ami a fenti, fordított ékezetes á betűs névre hallgat. A lényeg úgy foglalható össze, hogy adva van sok hatalmas gabonatároló siló (legalábbis nekem így magyarázták ki), aminek az oldalára esténként projektorokkal képeket, kisvideókat, rövidfilmeket vetítenek, hanggal, füsttel, lézerrel, fényszórókkal és egyéb hangulatfokozó elemekkel. A “vászon” pontos méreteit nem ismerem, Google Maps alapján olyan 500 méter szélességű, és változó magasságú. Az egész nagyon jól meg van csinálva, a projektorok összehangoltan működnek, nincs semmilyen csúszás vagy akadozás, amikor egyéb effektek vannak (pl. gőzhajót mutatnak, és jön ki belőle a füst; vagy a világítótoronynak pásztázó fénycsóvája van), azok is másodpercre pontosan vannak belőve. Az egész talán a négy elemre, valamint Kvebekre van kihegyezve, amennyire az átvezető (francia) címeket értettem. 22:00-kor kezdődött, talán 40 perces volt, kellemes élmény. Egyébként ez volt a nap csúcspontja, mert eléggé elfogytam lelkesedésben így a hét végére, mennék már haza.


A képet itt találtam.

Erről is csináltam pár videót, de a hotel wifijén nem próbálkozom újra. Egyszer csak összevágok mindent, nem?

Egyébként még mesélhetnék a különféle utcai mutatványosokról, mert komoly szervezettség mellett operál vagy 10 nagyobb műsorszám, és akkor az utcai zenészekről, festőkről, bűvészekről, bohócokról, mozdulatlan emberekről nem is beszéltem. Mesélhetnék, de nem teszem :)

Káromkodni Kvebekben (18+)

Figyelem! Jelent poszt káromkodásokkal terhelt, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk!
Attention! Cet article contient beaucoup de prestation de serment, pour adultes seulement!

A tegnapi BBQ másik kiemelt témájának külön bejegyzést szentelek. Káromkodások, ahogy azt a kvebekiek csinálják, illetve magyar szemszögből helytállóbb a “próbálják csinálni” kifejezés.

Alapok
Amit eddig a káromkodásról gondoltatok, azt itt el kell felejteni. Számomra már az furcsa volt, hogy franciául beszélő emberek hót nyugiban ülnek egész nap a gép előtt, és egy fél indulatszót sem lehet hallani. Sehol egy merde vagy putain. Az okok a következőek.
1.) Nem káromkodnak, vagy csak nagyon ritkán. Nem szokás.
2.) A káromkodásaik magyar szemmel nézve inkább viccesek, mint durvák. Leginkább a szánalmas jelzőt lehetne használni, de egyrészt nem akarom őket megbántani, mert tényleg megszerettem Quebec lakóit, másrészt meg ha jobban belegondolok, inkább az a szánalmas, hogy bármikor tudok káromkodni 5 percig anélkül, hogy annak bármi értelme lenne, vagy hogy bármilyen kifejezést egynél többször mondanék.

Szavak
Itt a káromkodások a templommal kapcsolatosak. Mindegyik. A vonatkozó Wikipédia szócikk egészen pontosan tizenegy (!) káromkodást ismer. Ha lefordítanánk a káromkodásokat, akkor kb. ezt kapnánk: kehely, gyertya, sátor, Krisztus, vagy a legdurvább: átkozott. Egyébként a leggyakoribb káromkodás a tabarnak, ez az a doboz, ami az oltáron áll, és valami köze van az úrvacsorához (sajnos hiányos a neveltetésem ebben a témában, aki tudja a helyes kifejezést, kommentben segíthet).

Gyakorlás
Ahogy mesélték, nincsenek szabályok, igazából random mondogatni kell ezeket a szavakat, és akkor káromkodsz keményen. Az igazán profik egészen arra a szintre juthatnak el, amit ebben a videóban hallhattok.

Ennyit erről. Ne káromkodjatok!

A munkahét vége

A nap híre: Regi, mindjárt otthon vagyok!
A nap rossz híre: addig sajnos még van egy egész hétvége.

Minden hasznos dolognak vége van egyszer, így ez az egyhetes ismerkedés + tréning sem tarthat örökké. A mai nap korán kezdődött, fél 8-kor volt egy bemelegítő telkóm itt a hotelszobában, aztán siettem az irodába, mert volt egy második negyed 9-kor. Meg 9-kor, 10-kor és 11-kor :) Ez utóbbi egy ún. code review volt, és egy kissé elhúzódott, mert negyed 6-kor úgy telefonáltak utánam a többiek, hogy már indulnának, csak rám várnak. (Jól van, túlzok, csak 3,5 óra volt az egész, volt benne egy 3 órás szünet. De ennyi elég is erről a témáról.

Munka után irány észak, ahol az egyik kolléga tartott diszkrét sütögetést a házában. A kanadai BBQ szokásokról elég annyit tudni, hogy ugyanolyan, mint az Egyesült Államokban, és pont az ellenkezője annak, ami nálunk van. Otthon ugye adva van a férfi, aki a sütögetést megelőző három órát már az előkészületekkel tölti, fát vág és/vagy szenet vásárol és/vagy tüzet rak és/vagy begyújtófolyadékot öntöz mindenre stb. Aztán elkezdenek sütni, a hús beleesik a parázsba és/vagy szénné ég és/vagy a férfi rosszul mérte fel a szükséges parázsmennyiséget, így a parázs a sütés közepén hamuvá foszlik és/vagy a sütést követő hétvégén is lobognak még a lángok. Errefelé ez úgy néz ki, hogy vesznek gázüzemű barbecue-masinát, ha akarják használni, akkor sütés előtt egy perccel bekapcsolják, aztán ha kész a kaja, akkor meg ki. A képen látható verzió a kicsi fajta, a nagy L-alakú, van benne beépített hűtő, és akkora, hogy néhány példány szabad szemmel látható a Holdról.

A sütögetés maga jó volt, volt pár grillkolbász, nagy szelet steakek, némi sajt és krumpli, saláta nem volt, mert lányok se voltak. Evés előtt-alatt-közben sokat beszélgettünk, a probléma az volt, hogy elsősorban franciául, így viszonylag passzív hallgatóság voltam. De nem baj, így is elég jó volt a hangulat, ittam három egész üveg kanadai sört. (Ez 3x341ml-t jelent, eddig nem jöttem rá, miért pont ennyi, “oz”-ban ez 11,5 körül van.) Sok téma előkerült, a legtovább a majom esete a békával c. youtube videó boncolása tartott. Közben megkóstolták az általam hozott pálinkát, amit meglepően “smooth”-nak és finomnak találtak – csak annyit erről, hogy Agárdi. Aztán előkerült egy Xbox 360, amin tini nindzsa teknősöset játszottunk, khm. Volt még egy másik fan is a csapatban, de ő se tudta, hogy mi Michelangelo kedvenc pizzája, szégyen! (Tippelni lehet kommentben, de most a győztes nem kap semmit, csak két naugyét.) Aztán már este 10 fele járt az idő, szóval a főnök felpakolta a maradék csapatot, és hazafuvarozott minket. Rendes tőle, meg aztán csak két páleszt ivott :) (FYI, én nem ittam egy kortyot sem, csak egy argentín vörösbort kóstoltam még meg.)

Holnap több tervem is van, először is, addig alszom, amíg tudok. Ebédelni a Chez AshTon nevű helyen fogok, poutine-t mindenképpen, ami egyrészt “a” kvebeki étel, másrészt pedig szósszal/sajttal leöntött hasábburgonya. Este megnézem a Moulin Image-t, ami tulajdonképpen hatalmas silókra projektorokkal vetített képek.

CdS és egyebek

Háromszor töltöttem fel youtube-ra a 185 MByte-os CdS finálét, és mindháromszor 100% után meghalt. Akkor most adom fel, és írok másról (is).

Először is, ma volt az első (egyben utolsó előtti) egésznapos tréning, úgyhogy a nap végére eléggé elfáradtam, elsősorban szellemileg. Ez holnap még viccesebb lesz, mert a délelőttöm így néz ki (mivel profi vagyok, a meetingek neveit meg tartalmát kitöröltem).

Sebaj, azért jöttem Kvebekbe, hogy hasznosan töltsem az időmet, tanuljak, ismerkedjek a kollégákkal, ez pedig maradéktalanul teljesült. Este pedig a BBQ-ra elviszem magammal a tartalék pálinkát.

Két elmaradásom van, ezekről akkor mesélek.

Quebec és a függetlenség: két napja a városvédőnéző futás közben szóbajött ez a téma, illetve szóbahoztam. Bevallom, engem ez nagyon érdekelt már régebben is, és kapva kaptam az alkalmon, hogy egy igazi québécois válaszolhat a kérdéseimre ezzel kapcsolatban. Szóval az van, hogy Quebec az egyetlen provincia, ahol francia anyanyelvű többség van, de ezt már írtam korábban. Kanadában pont az ellenkező a helyzet, ott csak elvétve vannak “franciák”, “angol” uralom van mindenütt. Mivel Quebec gazdaságilag jól eleresztett területnek számít, nyilvánvaló, hogy
1.) az “angolok” aranytojást tojó tyúknak vélhetik a “franciákat”, akik számarányuknál fogva nem nagyon tudnak mit csinálni;
2.) viszont pont ezért nagyon rosszul érzik magukat, és úgy gondolják, hogy egy független Quebec sok pozitívumot hozna.
Ez a probléma korántsem újkeletű, sőt, a vendéglátóm szerint közel 30 éve merült fel először komolyan az elszakadás gondolata. Ezt erősíti az is, hogy érzik az asszimilációs nyomást, amit nehezen lehet megfogalmazni, de elmondása szerint “egyszerűen a dolgok megváltoztak 10 év alatt is”. Szóval ez egy furcsa helyzet, én nyugalomban levő puskaporos hordónak mondanám, de azért nem vészes a helyzet. Szerintem Quebec nem lesz egy észak-amerikai Koszovó, hanem marad minden a régiben, nem ez az a régió, ahol nagy elszakadásokra lehet számítani – szerintem.
Kissé még ide tartozik, hogy akkor nyilván Kvebek lenne az ország neve. Lakói nem franciák, nem kanadaiak, hanem ún. kvebek lennének, egyes szám: kveb, ld. még kvebek harmincadjára jut kerül.

Gyalogosátkelőhelyek: megérkezésem pillanatától fogva van szem előtt e téma, és már nem tudom tovább bent tartani. Ez itt nem működik! Nem furcsán működik, hanem egyszerűen nem értem, hogy hogy működik, és szerintem senki se érti. Megpróbálom csokorba szedni, hogy mi is a probléma.
1.) Nincsenek zebrák.
2.) Helyettük az aszfaltos utcákon kikövezett átkelőhelyek vannak.
3.) Az autókon elöl nincs rendszám ugye, ami már önmagában is zavaró. De van egy olyan szabály, hogy piros lámpánál SZABAD jobbra fordulni, kivéve akkor, ha azt tábla tiltja. (Magyaros intermezzó: az a politikus, aki ezt kitalálta, állítólag nagyon közeli barátságban áll azzal, aki ezeket a táblákat gyártja; és hiába a szabály, a kereszteződések 95%-ában mégis meg van tiltva a kanyarodás, ergó jó sok táblát sikerült kirakni…)
4.) Alig van az utcán ember, azok is általában a buszmegállóban várakoznak.
5.) Általában a kereszteződésekben van jelzőgomb, hogy átmehess, de a gombok mindig máshol vannak, és mindig másmilyenek. Komolyan mondom, ma két kört mentem egy oszlop körül, mire NEM találtam meg a gombot, mert ott pont nem volt. A gomb egyébként tud lenni sima gumis, műanyag, fém, olyan érintésérzékeny (ami az új buszok ajtaján van), és menő-modern üveg.
6.) A kereszteződésekben egyszerre lesz piros az autóknak, és zöld a gyalogosoknak, de van kivétel.
7.) Van számláló, ami mutatja, mennyi idő van még a zöldből, de nem mutatja, mennyi van még a pirosból, és a 0 számot mindig 17-nek olvasom, mert nem látszik az alja.
El lehet képzelni, milyen kétségbeesetten ácsorogtam még pár napja a “zebráknál”, gombra vadászván, folyton a lehetséges zöld útvonalat nézvén. Azóta sokat fejlődtem, és az őslakosok példáját követve a kocsik mozgását figyelem, időnként fülemet a földre tapasztva hallgatom a távoli morajokat, egyébként meg – mit szépítsük! – átmegyek minden piroson.

Akinek nem lett volna egyértelmű, a CdS az a Cirque du Soleil (lehetett volna credit default swap is), és valami elképesztő műsoruk van, minden nap, ingyen. Csináltam pár HD-s videót, majd ha a hálózat is úgy akarja, feltöltöm őket. Most viszont fekvés és alvás, mert hosszú lesz a holnap, és már éjfél van.

(Pont most van éjfél.)

Félidő!

No, túl is vagyunk az ittlétem felén. Adós vagyok még néhány dologgal.

Tegnap este ott hagytuk abba, hogy mit csináljak. Végül azt csináltam, hogy bementem a városba, aztán le akartam menni a spába, de foglalt volt, így szobakerékpároztam, majd miután felszabadult a spá, oda is bementem.

1.) GYM: az edzőterem vicces, van egy szobakerékpár, két futópad, egy ellipszis, egy konditermi gép (a középreállós-súlylehúzós) és tíz súlyzó.

2.) SPA: van egy jacuzzi, előttem egy keleti pár használta, khm, kellemetlenül fura szaga volt a víznek utánuk, szóval fürdés után rohantam a szobámba fürödni. Remélem, nem kaptam el semmit.

Mivel elég késő van, két témát még leírok, hogy ne felejtsem el, szerintem holnap kifejtem bőven őket: “Gyalogosátkelőhelyek”, illetve “Quebec és a függetlenség”.

Sok munkával, illetve délután tréninggel telt a napom, ebédelni egy olasz étterembe mentünk, ahol négyszögletű pizzát ettem. És szórtak a tetejére kesudiót. Ez már valami!

Este pedig munkavacsorán vettem részt (a team dinner azért elterjedtebb kifejezés), ahol végre relatíve normális kaját ettem, a Subway-től már kicsit herótom van. Soupe á l’oignon á la bière rousse, gratinée au fromage suisse és Supreme de poulet au Camambert de Portneuf, confit d’ognion perlés au Brandy, sauce échalote volt, azaz ettem egy hagymalevest és egy csirkemellet körettel. (A francia konyhaművészet titka, hogy az utolsó hozzávalót is felsorolják az étel nevében, ez igen kívánatossá tesz mindent. Kelesztett lisztes minicipó élesztőgombával, finomított tengeri sóval és szénsavmentes ásványvízzel, kemencében sütve = zsömle.)

Több tucat levelet kapott a szerkesztőség, hogy miért nincsenek képek. Tessék, itt a három legjobban sikerült.